A szalon története

Miért, és hogyan?

2013-ban vettem részt az első masszázsképzésemen, ekkor megmondom őszintén, nem is gondoltam arra, hogy önálló, saját szalont merek nyitni. Barátaimat masszíroztam csupán.
Tervezéssel, lelkesedéssel, és kételyekkel múlt el két év.

Régi szalon, várótér

Aztán elérkezett 2015, amikor is találtunk egy olyan helyiséget a Hivatalnok utcában, ahol elképzeltem, hogy saját, barátságos, csendes szalont lehetne nyitni. Álmodtam is róla, hogyan néz majd ki a hely, hogyan fogom berendezni. Rengeteg ötletelés, kétség, hiszti előzte meg a döntést, majd elérkezett október 30-a szombat délutánja, amikor egy nagy levegőt vettem, és mondtam, üvöltöttem, hogy vágjunk bele, lesz, ami lesz.
Voltak olyanok, akik valamiféle hősnek gondoltak, hogy pont ebben a gazdasági helyzetben indítok el egy vállalkozást, voltak olyanok is, akik rugdostak, hogy mire várok még, hiszen minden adott, jó helyen lévő helyiség, amire nem sokat kell költenem, hatalmas energiák, amik tombolnak bennem, melyek csak arra várnak, hogy vagy így, vagy úgy, de kitörjenek, és persze voltam én, az örök kétség, és bizonytalanság. Aztán elindult a történet, és immár több, mint két éve szinte - leszámítva a nyáron a csuklóm eltörését - töretlenül pörög a film.
2015. November 21-én lekerültek az első bútordarabok, és kicsiny szalonom hivatalosan is megnyitotta kapuit.

Aztán jött az első internetes megkeresés, és a telefonom is egyre gyakrabban jelzett ki, akkor még ismeretlen számokat.

Régi szalon, falak építése


Régi szalon, falak építése


A régi szalon majdnem kész

Óriási köszönettel tartozom azoknak a családtagoknak, barátoknak, akik a képekkel, szórólapokkal, internetes, és facebook-oldalaimmal, logóelképzeléseimmel, az átépítéskor szabadidejüket feláldozva a gipszkartonnal, a tapétával, és a fémtartókkal, valamint velem is megküzdöttek - sokszor ellenem, hiszen ők voltak azok az emberek, akiknek elhittem, hogy sikerülhet, és úgy érzem, hogy sikerül is.

Régi szalon kész

Szilveszterre a hatalmas, összenyitott helyiségből egy kényelmes váróval rendelkező masszázsszalont varázsoltunk, és a csoda még ekkor sem ért véget, hiszen lámpák, díszek, képek is szalonom lelkévé váltak, az esetek többségében kedves ismerőseim, barátaim jó ízlését tükrözve.
Január közepére beköszöntött az első tizenkét órás munkanap.

Nagyjából idáig emlékszem szinte eseményről-eseményre, hiszen viharos gyorsasággal teltek el a hónapok. A nyári félelmemet az uborkaszezontól szökőárként söpörte el az, hogy gyakorlatilag a szabadságom néhány hete alatt is telefonügyeletet kellett tartanom, és bizony rá kellett szoktatnom magam a naptár használatára.



régi szalon, masszázságy

2016. november 21-vel megtartottuk az első szalon szülihetet, tombolával, ajándékokkal, fordított masszázzsal, vagyis engem is masszíroztak.
Karácsony előtt, valamint a két ünnep között gyakorlatilag nem volt megállás, és még akkor is hihetetlennek tartottam, hogy ez az egész nem az újdonság varázsa.

Megtanultam, hogy a masszőr picit olyan, mint az ügyvéd, a tudása mellett legalább olyan fontos a diszkréciója is.
2017 Nyarán új fejezettel folytatódott a történet, hiszen mint minden, úgy az én elképzeléseim is változnak.
Szerettem volna a szalont tényleg a sajátomnak tudni: egy olyan helyet álmodtam magamnak, amit nem csak úgy rendezünk be, hanem úgy is építünk fel, ahogy én képzeltem el, és annyit tartózkodom benne, amennyit én akarok. .

És megtörtént!

A kezdésnél talán csak az újrakezdés nehezebb. Kialakult egy stabil rendszer, egy fix menet, és ehhez képest valami teljesen újat hoz az élet, ami hasonló, de mégsem ugyanaz.
A második komoly váltás volt ez az életemben, hiszen 2015. előtt stúdiózással, és hangosítással foglalkoztam saját vállalkozásként.
Felmerült a stúdió felszámolása is, hiszen égető kérdés volt számomra az is, hogy ki is Mixcsabi? Hangosító, vagy masszőr, vagy ez így együtt? Szóbakerült lehetőségként az udvaron lévő műhely átépítése is, azonban ha az ember ránézett, azt látta, hogy ezt bizony nem építeni, hanem bontani kéne, de nagyon gyorsan.

Az új szalon, eredeti állapotában

Sem téliesítve, sem nyáriasítva nem volt -- esztergályos műhelynek megfelelt, de az akkori állapotában abszolút elképzelhetetlennek tűnt, hogy szalonként működjön.
Gyorsan kiderült, hogy ide bizony kivitelező kell, aki egy ekkora átalakítást egy kézbe fog össze, velem gondolkodik, és egy olyan csodát épít, ahova se a vendégek, sem én nem félünk belépni.

Álmomban sem gondoltam volna azt, hogy a kimondott szavaknak ekkora erejük van. Talán januárban beszéltem az első masszőrtanárommal, Demeter Viktorral, hogy mekkora buktatók lehetnek abban, ha valaki egy dologra áll rá, abban sikeres ugyan, de mi történik, ha valamiért néhány hónapra kiesik ebből a munkából? Sokat filozofáltunk azon, hogy mi van, ha kificamodik a bokánk, vagy esetleg valamink eltörik? Az ember bérel egy helyiséget, azt akkor is fizetnie kell, ha senkit nem masszíroz meg abban a hónapban, vagy hónapokban.

Mixcsabi gipszben

Június 3-án bekövetkezett minden masszőr rémálma, eltörtem a bal csuklómat. A kórház traumatológiáján ülve úgy éreztem, hogy hiába minden okoskodás, hiába az a másfél év, most mindennek vége. Tudtam, hogy nagy a baj már előtte is, hogy megmondták a röntgen eredményét: csuklótörés. Szerencsétlen baleset, triviális véletlen, és talán mégsem lesz elég a hit, mégis magasak lesznek azok a gipszből a karomra, onnan pedig a lelkemre kerülő falak.

A kivitelező megtalálása is lassan és bizonytalanul haladt, annak ellenére, hogy időm bizony volt a nyáron a kutatásra. Nem tisztem a mai építőipari állapotokat méltatni ezzel az írással, elég az hozzá, hogy többen is felmérést, árajánlatot ígértek, de a konkrét találkozóra szinte alig került sor. A nyár szépen döcögött, hol melegtől, hol hidegtől, hol saját magamtól szabadultam volna. Igyekeztem minél gyorsabban helyrehozni a kezemet, mágnesterápiás kezelésekkel, csuklórehabilitációval, -, és gyógytornával, melyben óriási segítséget kaptam Lengyel Zsófitól, aki megismertetett egykori sporttársával - Orbán Annával - aki Esztergomban gyógytornászként dolgozik, s ennek ellenére rám áldozta a hétfő estéit.
Ennek a kényszerpihenőnek a kétségtelen pozitívuma a megnövekedett és úszásra áldozott szabadidőm volt, a vízben pedig összeszedettebben tudtam átgondolni a hogyan tovább kérdését.



Csaszi és Béla, a kivitelezők

Aztán augusztusra megtaláltam a kivitelezőt, elkezdődtek a munkálatok.

Új ajtónyílás befalazva


Építkezés, betonozás


Új szalon, járólap

Előbb a tető, aztán az aljzat készült el - amikor bementem, egyből arra gondoltam, hogy micsoda házibulit lehetne itt tartani, egy kis bográcsozással.

Új szalon, gipszkarton keretek


Új szalon, bejárat


Új szalon, raktár


A mosdó

Aztán kiegyenlítődtek a falak, felépültek a helyiségek, a vizesblokk, bekerült az új ajtó, ablak, kialakult a hangfalraktár, és a legfontosabb: a szalon.

(Érdekesség: az egyik legnehezebb a szín kiválasztása volt. Olyan színt szerettem volna, ami melegséget, nyugalmat sugároz.)

Közben bennem is rengeteg átalakulás zajlott. A legnehezebb feladat az volt, hogy türelmet gyakoroljak, hiszen megszoktam, hogy ha valamit eltervezek, el is kezdem megvalósítani. Ez természetesen itt is így volt, de lassabban, sokkal szebben.

Új szalon, masszázshelyiség

És megismétlődött a csoda. December 21-re, Kerecseny ünnepére, a téli napfordulóra megnyitottam a Bajcsy-Zsilinszky út 89. szám alatt az újat, a sajátot. Nekem ez volt a 2017-es év legnagyobb karácsonyi ajándéka, és a karácsony és újév közötti néhány napot már ismét a vendégeimel töltöttem el.

Köszönöm azoknak, akik hittek bennem, akik mögém álltak, hittek abban, hogy a történet folytatódhat, és folytatódni is fog.
Visszatérő vendégeim elmondása alapján olyan, mintha egy meghitt otthonba lépnének be, sokaknak közelebb is van a lakó, vagy a munkahelyükhöz.

Minden Kedves Vendéget vár a megújúlt Masszázsérden Szalon! 2015-től a jóközérzet szolgálatában!